A Salvia miltiorrhiza botanikai nevén is ismert vöröszsálya kivonat egy Kínában és Kelet-Ázsia egyes részein természetesen előforduló növény gyökeréből származik.

A hagyományos kultúrákban a vörös zsályát évszázadok óta használják egyedülálló tulajdonságai és az emberi szervezetben zajló különféle biológiai folyamatokkal való kölcsönhatása miatt.

Az extraktum előállítási folyamata a gyökér gondos feldolgozását foglalja magában, különféle extrakciós módszerek alkalmazásával, például vizes vagy alkoholos extrakcióval a bioaktív vegyületek előállítása érdekében.

A legfontosabb komponensek közé tartoznak a lipofil (zsírban oldódó) és jellegzetes vörös színű tanshinonok, valamint a hidrofil (vízben oldódó) szalvianolsavak. Ezek a vegyületek különböző kutatások tárgyát képezik, és különböző nézőpontokból vizsgálják, különös tekintettel kémiai tulajdonságaikra és feldolgozás közbeni stabilitásukra.

A vörös zsálya használatának története több száz éves múltra tekint vissza, amikor a vörös zsálya gyökerét más növényekkel kombinálva használták különféle célokra. A hagyományos módszerek közé tartozott a szárított gyökér főzése teák készítéséhez, vagy gyógynövénykeverékekké való feldolgozása.

A modern technológiai eljárásoknak köszönhetően azonban jelenleg szabályozott hatóanyag-tartalmú, szabványosított kivonatokat állítanak elő, amelyek állandó termékminőséget biztosítanak.

Jelenleg a vörös zsálya kivonat nemcsak hagyományos készítményekben jelenik meg, hanem táplálék-kiegészítőkben és az általános testápolást célzó termékekben is.

Alkalmazása elterjedt a nyugati országokban is, ahol egyre népszerűbb a növényi kivonatok és a természetes összetevők iránt érdeklődők körében. Mivel különféle bioaktív vegyületeket tartalmaz, a tudósok tovább vizsgálják ezeket, elemezve fizikai-kémiai tulajdonságaikat, stabilitásukat és más anyagokkal való lehetséges kölcsönhatásaikat.